A reggeli s�ta alatt m�r m�s volt a kutya. Nem n�zett be a bokrok al�, nem �llt meg percekre egy-egy helyen szagl�szni, nem maradt le n�zel�dni. Szorosan ment a f�rfi l�ba mellett, mintha f�lne, hogy lemarad, hogy elveszti gazd�j�t. Egy helyen azonban meg�llt, �s minden porcik�j�val azt k�rte, hogy m�sfel� menjenek tov�bb, mint szoktak az elm�lt tizenn�gy �v alatt.
A f�rfi nem sietett, r�mosolygott a kuty�ra, megsimogatta okos, nagy fej�t, �s halkan azt mondta: – H�t akkor menj�nk arra.
A kutya l�that�an megszapor�zta l�pteit. Egyenesen, tudatosan haladt valamerre, amit a f�rfi nem �rtett, de k�vette.Kis tiszt�sra jutottak, ahol �reg, t�r�tt pad �rv�lkodott, r�gen betemetett homokoz�val. A kutya meg�llt, majd lassan, �vatosan lefek�dt a f�ldre. A f�rfi k�r�ln�zett.
– �, te erre m�g eml�kszel…? Ide hoztalak ki el�sz�r, amikor hozz�m ker�lt�l…de r�g volt. T�nyleg, az�ta soha nem j�rtunk erre. J� volt itt, kiskuty�m?
A kutya megcs�v�lta a fark�t, egy darabig m�g fek�dt, fej�t a l�baira t�ve, majd neh�zkesen felt�p�szkodott, �s oda�llt gazd�ja mell�.
– Mehet�nk? – k�rdezte vid�man a f�rfi.
Elindultak a h�zak k�z�tt hazafel�, a kutya ism�t meg�ll�s n�lk�l, lassan, de biztosan haladt.
Otthon a kutya nem ballagott az ed�ny�hez, ahogy id�ig mindig, hossz�-hossz� �veken �t tette. Csendesen bement a szob�ba, r�fek�dt a vastag, puha paplanra, ami a helye volt, �s n�m�n pihent. Majd felt�p�szkodott, �vatosan leh�zta a f�rfi levetett p�l�j�t az �gyr�l, odavitte a paplanj�hoz, lefek�dt �s orr�t a ruh�ba f�rta.
– Add vissza, te zsiv�ny – mondta kedvesen a f�rfi, mikor megl�tta.
– Az az eny�m, te kis tolvaj.
R�gi j�t�kuk volt ez – a gazda visszaszerezte a ruh�t, �s r�tette a kutya fej�re, aki nagyokat horkantott �s a l�baival hadon�szott. Most azonban a kutya tette a fej�t a p�l�ra, �s mancsaival is tartotta. A f�rfi nem akarta elt�pni a kedvenc ruh�t, �gyhogy legyintett, megsimogatta az �llatot, �s indult a konyh�ba. Az ajt�n�l hallotta, hogy a kutya felh�rd�l. Megfordult, de semmi k�l�n�set nem l�tott. A kutya ugyan�gy fek�dt a hely�n �s �t n�zte. �gy m�g soha nem n�zett, villant �t a f�rfi agy�n. A filmekben n�znek �gy egym�sra, mikor az egyik hossz� �tra megy…igen, �gy szoktak n�zni.
Elgondolkodva ment ki a konyh�ba, csin�lt egy k�v�t �s kib�mult az ablakon. Furcsa �rz�sei voltak.T�z perc m�lva bement a szob�ba. R�pillantott a kuty�ra, tov�bb l�pett, majd megdermedt �s meg�llt. Let�rdelt, odahajolt a kuty�hoz, aki m�g mindig g�rcs�sen kapaszkodott a p�l�ba. Okos, barna szemei nyitva voltak, de az oldala m�r nem emelkedett.Lassan felfogta, mi t�rt�nt. Lefek�dt a kutya mell� a f�ldre, arc�t az �llat pof�j�ra tette, �s sok�ig �gy maradt. Csak a k�nnyei patakzottak, v�gigfolytak az arc�n, kis cs�kokat hagytak a kutya sz�r�n, azt�n beleiv�dtak a p�l�ba. – Minden ruh�mat odaadn�m, hogy egyszer m�g egyet-csak egyet-el tudj lopni…Ez m�r a ti�d marad – mondta halkan. Felt�rdelt, v�gigsim�totta a mozdulatlan testet. Azt�n �vatosan kivette a p�l�t a kutya al�l, �s beter�tette vele az okos, n�ma fejet.

May G�bor